Sümeg leggyorsabb maratonistája 2:58:9-es idővel futotta le a távot. Erről mesél:
“Előszóban annyit szeretnék elmondani, hogy 15 éve járok futóversenyekre, ebből 7 évig triatlonoztam mindenféle távon, a sprinttől az ironman távig. Megjegyezném, hogy az általam elért időeredmény nem egy kiemelkedő eredmény, akárhogy is nézzük, egy átlagos futó vagyok. Ez az idő csak számomra nagy dolog, mert egy régi vágyam vált vele valóra és végre ki tudom jelenteni, hogy futottam egy tisztességes maratont. Igazából a maratonra 2016 ősze óta kezdtem ismét koncentrálni, és futottam párat 3 óra 9 perc és 3 óra 22 perc között. A felkészülésem részleteibe nem mennék bele, csak annyit, hogy nagy alázattal, kitartással és lelkesedéssel készültem, télen-nyáron /-20 fokban is/ résztávokkal, fartlekkel és persze rengeteg hosszú futással, jóval 300 km feletti hónapokkal.
A verseny: 2018.07.01. Gleccsermaraton Pitzal-Imst(Tirol, Ausztria)
A rajt reggel nyolckor volt, még kellemes “hűvösben”. Megfogadtam az elejét nem futom el, egy kicsit túl jól is sikerült, mert az első km-t 4 perc 45 másodperc alatt tettem meg, pedig nagyon “mehetnékem” volt. Ezt követően szépen lassan fokoztam a tempót. A táv felénél, 21.1 km-nél 1:28-at mutatott az óra és egész jól éreztem magam, bár tudtam, hogy a pálya kemény része 26 km-nél kezdődik. Ezt követően kissé lassultam, mert az idő is melegedett, meg azért egy-két emelkedőt is meg kellett futni (volt köztük egy hosszabb kb. 1.5 km hosszú pont 30 km-nél), valamint amúgy is lassul az ember a vége felé. 21km-től 40-ig azért sikerült tartanom a 4:15-ös percenkénti km-eket. Itt 2 óra 47 percet mutatott az óra és kezdtem elhinni, hogy most már célba fogok érni időben. Az utolsó 2 km végig sunyin emelkedett és a 30 fokos meleg sem segített. A combjaim már teljesen be voltak állva a folyamatos aszfaltdöngöléstől. Itt már nagyon kellett koncentrálnom és valahonnan nagyon mélyről előbányásztam tartalékaim utolsó morzsáit.. és már rohadtul vártam, hogy vége legyen. A sok kemény edzés gondoltam, a 30-38 km-es hosszú futásokra és a sok 4 percen belül futott résztávos km-re. Na jó ez nem igaz. Igazából ilyenkor az ember nem ilyenekre gondol. Hanem: Hol van már az a qva célkapu??? Mikor lesz vége, rohadjak meg, ha még egyszer maratont futok. stb, stb.
A célegyenesbe érve mertem csak az órámra nézni és láttam, hogy most már minden rendben lesz. Még nyomtam egy utolsó “sprintet” (ez kb. 4:30-40-es iramot jelentett). 2 óra 58 perc 9 másodperces idővel szakítottam át a képzeletbeli célszalagot.
A 145 férfi indulóból a 9.-ik helyen értem célba, valamint a kategóriámban a 2. helyet sikerült megszereznem. A nap megkoronázása volt, hogy találkozhattam és beszélhettem Szekeres Ferenccel, aki kétszer is képviselte hazánkat maratoni futásban az újkori olimpiákon Münchenben és Moszkvában és sokáig ő tartotta az országos maratoni csúcsot 2:12:35-tel.
Sportbaráti üdvözlettel:
Czili György (egy lelkes sümegi amatőr futó)”
Gratulálunk!
😀össz.17. lettem ,milyen érzés ,szuper,hogy lehet ennyit futni erre csak az tudom mondani amit egyik imerősöm mondta, kicsit másképp vagyunk normálisak
🙂