Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?
– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.
Zsigmond- Horváth Edina története:
“Az én történetem hasonlóan indult, mint sok futóé: sosem szerettem futni 🙂 Tipikusan az az ember voltam, aki minden tesiórán kitalált valamit, hogy ne kelljen átöltözni…ezt utólag már bánom. Valahogy sosem kerültem olyan helyzetbe vagy társaságba, hogy megszeressem bármelyik sportot.
Aztán a Kisfiam születése után, jókora súlyfelesleggel már nem éreztem jól magam, egyre inkább azon agyaltam, hogy valamit tenni kell.
2015 januárjában életmódváltásba kezdtem, amit az első kilók leadása után ki akartam egészíteni valami olyan mozgásformával, amit kisgyerek mellett lehet űzni, nem időhöz kötött. Így esett a választásom a futásra. Az első alkalommal, sosem felejtem el, 7 perc “futás” után minden bajom volt, úgy éreztem kiadtam mindent és ennyi… akkor egy telefonos alkalmazással mértem az időt és távot, tulajdonképpen kíváncsiságból. Ebbe a 7 percbe nem akartam belenyugodni, úgy döntöttem, hogy másnap is kimegyek. Elhatároztam, hogy most 7 és fél percet futok. Minden nap emeltem fél percet a futások időtartamán. Elkezdtem fejlődni, erősödni, fogyni, gyorsulni. Júniusra már le tudtam futni 5km-t.
Megérett bennem az első futóverseny gondolata is, választásunk egy köveskáli terepversenyre esett, ahol 5km-t futottunk a sógornőmmel, Szilvivel. Mindketten korcsoport második helyezettek lettünk, ez megfelelő visszacsatolása volt annak, hogy ezt érdemes csinálni.
Több versenyen is részt vettünk azóta, többek közt a Sümeg Trailen is. Szeretem nagyon a terepet, sokat edzünk a pálya egyes részein egyedül és csoportosan is. Számomra az első verseny is és a második is mérföldkő volt, ugyanis az elsőn egyéni csúcsot futottam 8km-en, a másodikon pedig lefutottam az első félmaratonomat.
Sokat jelent nekem a futás, kikapcsol, feltölt, erősít és közelebb hoz önmagamhoz. Két fontos igazságot tapasztaltam meg, mióta futok: lehetetlen nem létezik és minden fejben dől el 🙂 Remélem egyre többen kapnak majd kedvet a mozgáshoz, hála égnek már most nem tudok olyan időpontban kimenni, hogy ne találkoznék legalább egy emberrel. Ez nagyon jó 🙂 Szerencsére a férjemet is megfertőzte a futás szenvedélye, de ez egy másik történet, majd elmeséli Ő 🙂
Sérülésmentes felkészülést kívánok minden Futónak 🙂 ”
Kántor Kriszti történetét ITT találod.
Gyalog Balázs pedig ITT vall erről.