Sümeg futói -Kántor Kriszti

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Először Kántor Krisztina:

…hogyan kezdődött?

Gyermekkoromban is „sajtkukac” kislány voltam, és ez szerencsére megmarad felnőtt koromra is, szeretek mozgásban lenni. A futás azonban egyáltalán nem tartozott  a kedvenc sportok közé, kötelező penzum volt az iskolában, letudtam, de nem leltem örömöm benne.

Két éve találtam ki, hogy milyen jó móka felmászni a Várba, a kapuig meg vissza, egymás után többször is . Gyönyörű a kilátás, jó a levegő,  és érdekes emberekkel is lehet találkozni. Amikor ez már elég jól ment, jött az első Sümeg Trail.

Teljesen felvillanyozott az ötlet, hogy jééé, akár futni is lehet, ráadásul, itt  ami kis városkánkban, mekkora buli ez már !☺ Gyorsan neveztem (természetesen még a legrövidebb távra) meg a kislányomat is, és teljesen elragadott az a hangulat ami a futóversenyeket jellemezni szokta.

Onnantól nem volt megállás, és elkezdtem edzeni, először csak a focipályára merészkedtem ki, aztán utána ki-kifutottam a Fenyvesbe, egyre messzebb, hosszabb távokra indultam. Mindig egyedül futottam, úgy éreztem ez magányos sport, nincs szükségem társra…

Egypár kisebb versenyen is indultam, Várvölgyön, Ajkán , Káli-medencében, jól ment a futás, nagyon élveztem. Aztán az ajkai verseny után éreztem, hogy fáj a lában-csípőm, de nem foglalkoztam vele, gondoltam majd elmúlik, és sajnos még ráerősítettem a futásra.

A vége az lett, hogy a Sümeg Trail 2-n elindultam ugyan, de a célba nem értem be, annyira fájt már csípőm…  Kicsit mélypontra kerültem, úgy éreztem nem megy, nem való ez nekem, abbahagyom az egészet.

Aztán Anita kitalálta, hogy az őszi Országfutást októberben a sümegi Futók minél nagyobb számban együtt teljesítsék. Ez újabb impulzust adott, hogy igenis futni kell, mert az jóóóó ☺ Gyorsan összekaptam magam, hogy gyorsan meggyógyuljak, (gyógytorna, jóga, fizioterápia). A futás jól sikerült, és rájöttem, hogy magányosan futni jó ugyan, de társakkal az igazi (legalábbis számomra, ez teljesen egyéni dolog)

Azóta, ha tehetem megyek-megyünk, hogy a lehető legtöbbször egy kis boldogsághormonhoz jussunk!