Mi kerül ennyibe egy futóversenyen? /2018/

Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, ha ennyi támogatója van egy futóversenynek, miért nem lehet ingyenes vagy legalább is olcsóbb a nevezés.

Hát, osztottunk-szoroztunk és éppen a mostani támogatókkal és bevétellel tudtuk a tavaly ejtett lyukat befoltozni.

A nevezési díjakból 900.500 Ft folyt be, ami ugye bevétel és majd adóvonzata is lesz.

Az érmek 287.147 Ft-ba kerültek, ebből 50.000 Ft csak a klissé elkészítése, ami 50 db éremnél is ugyanannyi és 1.000 db-nál is. És ha jövőre másfajtát akarunk, akkor megint meg kell csináltatni.

A pólók, amiket meg lehetett rendelni feliratozás nélkül 77.480 Ft-ba kerültek. Ideszállításuk ingyen volt, egy ismerős elhozta.

A nyertesek érmének alapanyagát ingyen megkaptuk, a kivágása 22.090 Ft-ba került, a többi munka szintén ingyen volt.

A tavalyról megmaradt sárga rajtszámokra chipet kértünk, ezt el kellett küldenünk, annak postaköltsége volt 1.842 Ft.

A kihangosítás 30.000 Ft-ba került, a gyerekeknek a játszópark 25.000 Ft.

A nyomda költsége 263.660 Ft, ami így egyben nagyon sok, de külön-külön véve korrekt ár: benne vannak az édes táv rajtszámai, a pólók feliratozása, a molinók, a táblák a terepre, a borcímkék, a fotófal és a kapu táblái feliratozva, a matricák a zacskóra és a rajtszámokra, a szilikon karkötők és a plakátok.

Tehát az össz kiadás: 707.219 Ft. A tavalyról megmaradt érmeket használtuk fel a rövid távon, a rajtszámok tavalyiak voltak, csak a chipeket kellett újraaktiválni.

Az időmérés költsége, amit átvállalt a Szépítőudvar Kft. 162.650 Ft.

Ha összeszámolod, akkor 193.281 Ft maradt, ha a tavalyi 180.000 Ft-os veszteséget levonjuk belőle, akkor 13.281 Ft.  És ebben semmilyen szervezői, segítői munkadíj nincs benne. Ha az Önkormányzat tényleg kifizeti az érmek felét, hiszen a hírek szerint Ő az egyik főszervező, akkor jövőre egy kicsit könnyebben tudjuk kezdeni.

Hát ezért nem lehet ingyen adni vagy ennél olcsóbban a nevezést.

Szép napot: Anita

 

Sümegi futók – Nagy Miklós

Ennél igazibb aktualitása nem is lehetne, hogy Miki ről írjunk, mint sümegi futóról,  hiszen a hétvégén, 2018. augusztus 10-11-én teljesítette a Khorintosz 160-as távját.

Kérdésekkel bombázni most nem nagyon lehet, inkább lopom csak az információkat a versenyről és róla.

“A Korinthosz 160 és 80 km-es futóverseny tiszteleg a legnagyobb görög klasszikus ultratávú futóverseny, a Spartathlon és annak teljesítői előtt. Őrizni és ápolni kívánja annak szellemiségét és hagyományait!

A rendezvény több szálon kötődik a hagyományos görög versenyhez, hiszen az eredeti Korinthosz.hu verseny 81 km-es távja megegyezik a Spartathlon Athén – Korinthosz szakaszáéval.

Baja város szülöttje Türr István, aki a Korinthoszi szoros egyik tervezője, kivitelezésének résztvevője.

A verseny egyben kiváló mentális és fizikális felkészülési lehetőséget teremt a Spartathlonra, hiszen a görög verseny klimatikus viszonyai, a hosszú egyenesek monotonitás tűrése illetve az éjszakában való futás elemei megjelennek a Korinthosz[160] illetve a Korinthosz[80]-ban is!”

( forrás: http://korinthosz.hu/a-versenyrol/)

Miki így vall róla Facebook oldalán:

“Szekszárd Korinthosz 160km 20:07:01 teljesítettem kemény verseny volt nappal hőség ,éjjel párás levegő ,hajnalban szúnyogok, reggel eső😀össz.17. lettem ,milyen érzés ,szuper,hogy lehet ennyit futni erre csak az tudom mondani amit egyik imerősöm mondta, kicsit másképp vagyunk normálisak🙂🙂”
Gratulálunk!

Sümegi futók – Czili Gyuri

Sümeg leggyorsabb maratonistája 2:58:9-es idővel futotta le a távot. Erről mesél:

“Előszóban annyit szeretnék elmondani, hogy 15 éve járok futóversenyekre, ebből 7 évig triatlonoztam mindenféle távon, a sprinttől az ironman távig. Megjegyezném, hogy az általam elért időeredmény nem egy kiemelkedő eredmény, akárhogy is nézzük, egy átlagos futó vagyok. Ez az idő csak számomra nagy dolog, mert egy régi vágyam vált vele valóra és  végre ki tudom jelenteni, hogy futottam egy tisztességes maratont. Igazából a maratonra 2016 ősze óta kezdtem ismét  koncentrálni, és futottam párat 3 óra 9 perc és 3 óra 22 perc között.  A felkészülésem részleteibe nem mennék bele, csak annyit, hogy nagy alázattal, kitartással és lelkesedéssel készültem, télen-nyáron /-20 fokban is/ résztávokkal, fartlekkel és persze rengeteg hosszú futással,  jóval 300 km feletti hónapokkal.

A verseny: 2018.07.01. Gleccsermaraton Pitzal-Imst(Tirol, Ausztria)

A rajt reggel nyolckor volt, még kellemes “hűvösben”.  Megfogadtam az elejét nem futom el, egy kicsit túl jól is sikerült, mert az első km-t 4 perc 45 másodperc alatt tettem meg, pedig nagyon “mehetnékem” volt. Ezt követően szépen lassan fokoztam a tempót. A táv felénél, 21.1 km-nél 1:28-at mutatott az óra és egész jól éreztem magam, bár tudtam, hogy a pálya kemény része 26 km-nél kezdődik. Ezt követően kissé lassultam, mert az idő is melegedett, meg azért egy-két emelkedőt is meg kellett futni (volt köztük egy hosszabb kb. 1.5 km hosszú pont 30 km-nél), valamint amúgy is lassul az ember a vége felé. 21km-től 40-ig azért sikerült tartanom a 4:15-ös percenkénti km-eket. Itt 2 óra 47 percet mutatott az óra és kezdtem elhinni, hogy most már célba fogok érni időben. Az utolsó 2 km végig sunyin  emelkedett és a 30 fokos meleg sem segített. A combjaim már teljesen be voltak állva a folyamatos aszfaltdöngöléstől. Itt már nagyon kellett koncentrálnom és valahonnan nagyon mélyről előbányásztam tartalékaim utolsó morzsáit.. és már rohadtul vártam, hogy vége legyen. A sok kemény edzés gondoltam, a 30-38 km-es hosszú futásokra és a sok 4 percen belül futott résztávos km-re. Na jó ez nem igaz. Igazából ilyenkor az ember nem ilyenekre gondol. Hanem: Hol van már az a qva célkapu??? Mikor lesz vége, rohadjak meg, ha még egyszer maratont futok. stb, stb.

A célegyenesbe érve mertem csak az órámra nézni és láttam, hogy most már minden rendben lesz. Még nyomtam egy utolsó “sprintet” (ez kb. 4:30-40-es iramot jelentett).  2 óra 58 perc 9 másodperces idővel szakítottam át a képzeletbeli célszalagot.

A 145 férfi indulóból a 9.-ik helyen értem célba, valamint a kategóriámban a 2. helyet sikerült megszereznem. A nap megkoronázása volt, hogy találkozhattam és beszélhettem Szekeres Ferenccel, aki kétszer is képviselte hazánkat maratoni futásban az újkori olimpiákon Münchenben és Moszkvában és sokáig ő tartotta az országos maratoni csúcsot 2:12:35-tel.

Sportbaráti üdvözlettel:

Czili György (egy lelkes sümegi amatőr futó)”

Gratulálunk!

Sümegi futók – Iván Vera

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Iván Vera mesél:

A futásszeretetem története ugyanúgy indult, mint a legtöbb embernél, amíg kötelező volt, mindig a betege voltam.
Egy alkalommal az a gondolatom támadt az iskolai felmérés előtt, hogy én jobb leszek és nem a sor végén kullogok, meglátogattam a bátyámmal a focipályát (nem hiszem, hogy emlékszik rá..), mondogatta, hogy lábujjhegyen fussak ne teli talppal stb.., persze másnap a sor végén kullogtam, feladtam, én nem tudom futni stb.., más sport kell!
              Eltelt pár év, néha próbálkoztam a futással,úgy 2 évente pár alkalommal!
3-4 évvel ezelőtt átkapcsolt az agyam, rájöttem, hogy tudok és bírok is futni, csak úgy, ahogyan nekem jó!
             Úgy érzem, amikor futás közben olyan célokat tűzök ki ami a fejlődésemet segíti elő, elterelődik minden gondolatom a hétköznap problémákról, megoldandó feladatokról és csak azon küzdök, hogy a házszámunkig elérjek!
            Tulajdonképpen mindegy, mi az a sport, ami kizökkent, csak legalább legyen egy az egészségedért, a lelki nyugalmadért, az indulatok levezetéséért.

Sümegi éremeső a hétvégén

2018. júniusának második hétvégéjén a sümegi futók több neves versenyen is résztvettek és nagyon szép érmeket hoztak.

Nagy Miklós élete első 12 órás ultra futásán a Magyar nyílt (amatőr, verseny engedély nélküli) 12 órás éjszakai bajnokságban magyar bajnok lett 117,4 km-es eredményével!!!
Sümeg városának lett szombat éjszaka egy Magyar ultrafutó bajnoka!  Gratulálunk!

 

Nagy Miklós Magyar Ultrafutó Bajnok

A keszthelyi éjszakai futáson jó pár dobogósunk lett:

Korosztályában első helyezett le Czili György a 14 km-es futáson:

Czili György 1. helyezett

Korosztályában 3. helyezett Kántor Krisztina:

Kántor Krisztina bronzérmes

Kustos István korosztályában 3. helyezett:

Kustos István 3 helyezett

Horváth Erik korosztályában 3. helyezett a 7 km-es távon:

 

Horváth Erik bronzérmes

És végül egy kép a sümegi futók egy részéről, akik részt vettek a versenyen:

Futók Sümegről

Gratulálunk az összes dobogósnak és indulónak!

Sümegi futók – Borbély István

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Borbély Istvánt kérdeztük.

“24 évig fociztam, de miután kimentem Ausztriába dolgozni, abba kellett hagynom ezt a hobbimat. A mozgást kívánta a testem, ezért 2017 januárjában elkezdtem futni.

Első érmét 3 .helyezettként a keszthelyi éjszakai 10km-es futáson szereztem, ahol 129 futó közül kaptam meg a bronzérmet jún.10-én.

Rá egy hétre pedig egy koránkelős Napfelkelte futáson Balatonakaliban már ezüstérmet hoztam.

A Vonyarci Nyargalást már bevállaltam világosban is, a 19.5 km-es távon korosztályos 1. helyezett lettem jún.24-én, meglett az arany is.

Júl-2-án pedig , két sümegi futóval, Kustos Istvánnal és Nagy Miklóssal váltóban indultunk a tatai maratonon, ahol a 3. helyet szereztük meg.

Tavaly rengeteg versenyen voltam, szinte minden hétvégén. A Sümeg trailre tavaly már nagyon készültem, főleg, ahogy egyre több dobogós helyem lett. Szerettem volna bizonyítani magamnak és a városnak is. A 21 km-n 2. lettem korosztályomban, 1.42.49 -es eredménnyel. Nagyon jó volt olyan emberek gratulációit is fogadni, akiket eddig nem is ismertem.

Idén már edzőm van, mivel többen is mondták, hogy “tehetségem” van a futáshoz. Ő havonta maximum egy versenyre enged.. Heti tervet ír elő számomra, munkabeosztásomat figyelembe véve, eszerint készülök. Célom, hogy minél jobb legyek és gyakran állhassak a dobogóra, ha majd teljesen a maximumra hoztam futástechnikámat.

Azért jó Sümegen futni, mert mindig akad társ és nagyon sokféle a terep. Futhatunk síkvidéken, dombnak fel-vagy le. Nem lehet megunni. És természetesen a harmadik Sümeg Trailen is ott leszek.”

Elolvashatod a többi futó beszámolóját is:

Kántor Kriszti, Gyalog Balázs, Zsigmond-Horváth Edina, Kasza Gábor

Sümegi futók – Kasza Gábor

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Kasza Gábor így mesél róla:

“Régen nagyon nem szerettem futni, nem is értettem az embereket, miért jó ez nekik, miért nem pihennek..

Aztán ,  mert véletlenek ugyebár nincsenek és hát a lányoknak kamasz fejjel nehéz nemet mondani, így kénytelen voltam pár alkalommal elkísérni a volt barátnőmet egy-egy futóversenyére, vagy pár szórakoztató km-re. Az elején csak biciklivel tartottam vele a tempót, de később én is megpróbáltam, immáron kerekek nélkül , mondanom se kell, esélyem sem volt..Viszont elkezdtem élvezni a mozgást. Előtte sosem sportoltam, nem is nagyon érdekelt.
Sümeget rendkívül jó helynek tartom a hobbifutásra és a versenyekre is, hisz rendkívül változatos a domborzata, ezen kívül vannak szuper erdei utak, amiket a legjobban élvezek, de azért aszfalton, vagy a focipálya körül is nagyon jókat lehet futni.
Tavaly előtt kitaláltuk a barátokkal, hogy benevezünk a veszprémi Spartan Race-re, ami megadta a motivációt, hogy fejlesszem a teljesítményem, így hetente többször is kimentem terepre.
Az első komolyabb futós célomat tavaly május elején értem el, amikor 10km-et mentem egyhuzamban, eszméletlenül jó érzés volt, pont a Fehér kövek kilátónál lett meg, így utána kigyönyörködhettem magam.
Idén már több versenyen is indultam, 2 3. helyet szereztem , de a lényeg , hogy mindegyik versenyre a barátaimmal mentem és ők is szép eredményeket értek el.
Sajnos  eddig még nem sikerült részt vennem egyik Sümeg Trailen sem, de idén mindenképp indulok, főként azért, mert márciusban rákeveredtem az erdőben a 21km-es pálya útvonalára és sikerült teljesítenem. Ez volt az első félmaratonom, eszméletlenül jó érzés volt és rá egy hónapon belül, igaz más útvonalon, de megismételtem a távot. Viszont ezek nem verseny keretein belül zajlottak, úgyhogy szeptember 8-án mindenképp a 21-es távot választom .
Remélem ott találkozunk 😉

Ha a névre kattintasz, elolvashatod Kántor Kriszti, Gyalog Balázs és Zsigmond- Horváth Edina mit írt erről.

Sümeg futói – Zsigmond- Horváth Edina

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Zsigmond- Horváth Edina története:

“Az én történetem hasonlóan indult, mint sok futóé: sosem szerettem futni 🙂 Tipikusan az az ember voltam, aki minden tesiórán kitalált valamit, hogy ne kelljen átöltözni…ezt utólag már bánom. Valahogy sosem kerültem olyan helyzetbe vagy társaságba, hogy megszeressem bármelyik sportot.

Aztán a Kisfiam születése után, jókora súlyfelesleggel már nem éreztem jól magam, egyre inkább azon agyaltam, hogy valamit tenni kell.

2015 januárjában életmódváltásba kezdtem, amit az első kilók leadása után ki akartam egészíteni valami olyan mozgásformával, amit kisgyerek mellett lehet űzni, nem időhöz kötött. Így esett a választásom a futásra. Az első alkalommal, sosem felejtem el, 7 perc “futás” után minden bajom volt, úgy éreztem kiadtam mindent és ennyi… akkor egy telefonos alkalmazással mértem az időt és távot, tulajdonképpen kíváncsiságból. Ebbe a 7 percbe nem akartam belenyugodni, úgy döntöttem, hogy másnap is kimegyek. Elhatároztam, hogy most 7 és fél percet futok. Minden nap emeltem fél percet a futások időtartamán. Elkezdtem fejlődni, erősödni, fogyni, gyorsulni. Júniusra már le tudtam futni 5km-t.

Megérett bennem az első futóverseny gondolata is, választásunk egy  köveskáli terepversenyre esett, ahol 5km-t futottunk a sógornőmmel, Szilvivel. Mindketten korcsoport második helyezettek lettünk, ez megfelelő visszacsatolása volt annak, hogy ezt érdemes csinálni.

Több versenyen is részt vettünk azóta, többek közt a Sümeg Trailen is. Szeretem nagyon a terepet, sokat edzünk a pálya egyes részein egyedül és csoportosan is. Számomra az első verseny is és a második is mérföldkő volt, ugyanis az elsőn egyéni csúcsot futottam 8km-en, a másodikon pedig lefutottam az első félmaratonomat.

Sokat jelent nekem a futás, kikapcsol, feltölt, erősít és közelebb hoz önmagamhoz. Két fontos  igazságot tapasztaltam meg, mióta futok: lehetetlen nem létezik és minden fejben dől el 🙂 Remélem egyre többen kapnak majd kedvet a mozgáshoz, hála égnek már most nem tudok olyan időpontban kimenni, hogy ne találkoznék legalább egy emberrel. Ez nagyon jó 🙂 Szerencsére a férjemet is megfertőzte a futás szenvedélye, de ez egy másik történet, majd elmeséli Ő 🙂
Sérülésmentes felkészülést kívánok minden Futónak 🙂 ”

Kántor Kriszti történetét ITT találod.

Gyalog Balázs pedig ITT vall erről.

Sümeg futói – Gyalog Balázs

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Gyalog Balázs így vall erről:

“Az első Sümeg Trail miatt kezdtem el futni. Akkor nem mertem benevezni, mert úgy gondoltam, hogy nem vagyok abban az edzettségi állapotban, hogy teljesíteni tudnám a közel 8 km-es távot. Így szurkolóként bíztattam a pályán lévőket, kerékpárral kísértem több ismerőst is, majd másnap végigtekertem biciklivel a rövid és hosszú táv pályáját is. A futásomhoz a motivációt a legjobb eredményt elért sümegi futó, Zsigmond Peti eredménye adta, aki 44:50 alatt teljesítette a távot. Úgy gondoltam, hogy egy kis felkészüléssel erre én is képes vagyok, és még aznap elhatároztam, hogy jövőre 2017-ben én is indulok. Bizonyítani akartam önmagamnak, hogy meg tudom csinálni. El is kezdtem az edzéseket májusban, nagyjából heti 2* futottam eleinte 4, majd 5 és 7 km-eket. Nyár végéig párszor lefutottam a verseny távját, és sohasem sikerült 40 perc alá kerülnöm, de 41 perc alá is csak egyszer. Az álomcélom a versenyre a 40 perc alatti idő volt, de a 41 perccel is megelégedtem volna. Nagyon boldog voltam, mikor a célon áthaladva 38:52-t mutatott az időmérő. Ezzel abszolút 4. helyet szereztem meg, 40 mp-el lemaradva a dobogóról. De abszolút nem bánkódtam, mert a saját magamtól elvárt teljesítményt bőven túlszárnyaltam.

Legnagyobb sikerem 3 héttel a Sümeg Trail után egy cserszegtomaji futás volt, ahol 7km-en abszolút ötödik, de kategória első lettem, így mindjárt az első dobogós helyezésem annak a legfelső foka volt. Bár a sümegi 4. helyet sokkal értékesebb eredménynek gondolom azóta is.

Azóta nincs konkrét célom, csak annyi, hogy a sport maradjon meg az életemben, jól érezzem magam futás közben, élvezzem a természetet, és az egy két verseny adta remek hanglatot.

Egészségügyben dolgozóként különösen tudom, hogy az ember addig él teljes életet, míg rendszeresen mozog. Bízom abban, hogy így sokáig egészséges maradhatok.

Imádok Sümegen élni, és futni is. A fenyves, a vár, a Fehérkövek, a Tik-hegy mind-mind remek helyek. Bárhol is futok, mindig ez a csodálatos vár látványa tárul elém. Mennyi ember örülne, ha itt lakhatna! Nekem ez megadatott, ezért boldog vagyok, és szeretném minél tovább élvezni.

Amíg csak lesz Sümeg Trail, én mindig indulni szeretnék. Azóta is bánom, hogy nem indultam az első versenyen, biztosan végig vitt volna a versenyhangulat.”

Egy másik sümegi futó, Kántor Kriszti írta: “Hogyan kezdődött?…

Sümeg futói -Kántor Kriszti

Miért jó futni? Miért jó Sümegen futni? Mit adott a futás az életemhez?

– néhány egyszerű kérdés, amire őszintén válaszolnak kis városunk futói.

Először Kántor Krisztina:

…hogyan kezdődött?

 

Gyermekkoromban is „sajtkukac” kislány voltam, és ez szerencsére megmarad felnőtt koromra is, szeretek mozgásban lenni. A futás azonban egyáltalán nem tartozott  a kedvenc sportok közé, kötelező penzum volt az iskolában, letudtam, de nem leltem örömöm benne.

Két éve találtam ki, hogy milyen jó móka felmászni a Várba, a kapuig meg vissza, egymás után többször is . Gyönyörű a kilátás, jó a levegő,  és érdekes emberekkel is lehet találkozni. Amikor ez már elég jól ment, jött az első Sümeg Trail.

Teljesen felvillanyozott az ötlet, hogy jééé, akár futni is lehet, ráadásul, itt  ami kis városkánkban, mekkora buli ez már !☺ Gyorsan neveztem (természetesen még a legrövidebb távra) meg a kislányomat is, és teljesen elragadott az a hangulat ami a futóversenyeket jellemezni szokta.

Onnantól nem volt megállás, és elkezdtem edzeni, először csak a focipályára merészkedtem ki, aztán utána ki-kifutottam a Fenyvesbe, egyre messzebb, hosszabb távokra indultam. Mindig egyedül futottam, úgy éreztem ez magányos sport, nincs szükségem társra…

Egypár kisebb versenyen is indultam, Várvölgyön, Ajkán , Káli-medencében, jól ment a futás, nagyon élveztem. Aztán az ajkai verseny után éreztem, hogy fáj a lában-csípőm, de nem foglalkoztam vele, gondoltam majd elmúlik, és sajnos még ráerősítettem a futásra.

A vége az lett, hogy a Sümeg Trail 2-n elindultam ugyan, de a célba nem értem be, annyira fájt már csípőm…  Kicsit mélypontra kerültem, úgy éreztem nem megy, nem való ez nekem, abbahagyom az egészet.

Aztán Anita kitalálta, hogy az őszi Országfutást októberben a sümegi Futók minél nagyobb számban együtt teljesítsék. Ez újabb impulzust adott, hogy igenis futni kell, mert az jóóóó ☺ Gyorsan összekaptam magam, hogy gyorsan meggyógyuljak, (gyógytorna, jóga, fizioterápia). A futás jól sikerült, és rájöttem, hogy magányosan futni jó ugyan, de társakkal az igazi (legalábbis számomra, ez teljesen egyéni dolog)

Azóta, ha tehetem megyek-megyünk, hogy a lehető legtöbbször egy kis boldogsághormonhoz jussunk!